Végre hó, jég, zúzmara!

A tél szépségéről, varázsáról az óbecsei Sever Đurkić iskola tanulói vallanak

Az óbecsei Sever Đurkić iskolába igyekszem a szakadó  hóesésben. Már várnak rám Zapletán Erika magyartanárnő és diákjai: az ötödikes Nagy Natália, Nagy Karolina, Latyák Helga,
Boldizsár Flórián, Rajsli Viola, Balogh Martin, Mecek Mia, a hatodikos Gortva József, Balázs Ronald, és a hetedikes  Nagy Márk. Mindannyian szeretik a havat, és már nagyon várták, hogy épp a téli szünidő idején hosszantartó télies napok köszöntsenek ránk.

- Nagyon tetszett Ausztriában – emlékezik vissza Karolina –, sokkal szélesebb pályák vannak, meg a fölvonók is jobbak, mint Pamporovón. Mikor odaértünk, műhó volt a pályákon. Nagyon szép látvány tárult elénk, amikor a harmadik napon igazi hó esett, belepte a nagy fenyőfákat. Általában a szüleimmel síeltem a piros és kék pályákon. Szeretek száguldozni…
Helga Dreáról utazik mindennap, s a faluban sokat szánkózik, mikor hull a hó.
– Nagyon szeretem, ha sok hó esik, iyenkor jókat lehet szánkózni, hólabdázni… Meg, ha hideg van, befagynak a nagy vizek, s lehet korcsolyázni is. Mi Szenttamásra járunk korizni.

Koncz Erzsébet írása a Jó Pajtás idei 3. számában olvasható