Olyan rég elfeledett szakmákhoz nyúltak vissza, amelyekkel a mai gyerekek már csak elvétve találkoznak – tudtuk meg az iskolából érkező tudósításból. A tanulók első kézből leshették el e szakmák fogásait és fortélyait, miközben ők maguk is aktívan részt vehettek a készítés folyamatában. Az ötlet onnan ered, hogy manapság egyre nagyobb az igény arra, hogy felelevenítsük a régi idők mesterségeit.
A rendezvényen az iskola vendégül látta a szabadkai Lévai Zsófit, aki szakavatott mestere a nemezelésnek. Ez a mesterség már az ősmagyarok korában is igen népszerű és elterjedt foglalkozás volt. Éppúgy, mint a bőrdíszművesség, amit a felsőhegyi Póka Zoltán mutatott be a gyerekeknek. Mindkét kézművességet a kihalástól mentettek meg az utóbbi években olyan emberek, mint Zsófi és Zoltán. A harmadik helyszínen Kopasz Kovács Anna vezetésével csuhéztak a tanulók. Nem maradt el a zenélés sem, a hangszerek világán keresztül ismerhették meg a lelkes érdeklődők a régmúltat egy hangszerbemutatóval összekötött közös zenélés keretében, amelyet Bakos Árpád vezetett.
E négy műhelymunka mellett más szerepben is kipróbálhatták magukat a nebulók. Az iskola konyhájában a „leendő háziasszonyok” a szakácsnők segítségével egy hagyományos ételt, a mindenki által kedvelt lángost sütöttek uzsonnára. A rendezvény helyszíne sem maradt „érintetlen”, ügyes kis képzőművészek délalföldi-kalocsai mintákkal díszítették fel.
A foglalkozások végén a csoportok bemutatkoztak, kiállítást készítettek az alkotásaikból, és elénekelték a tanult dalokat. Befejezésként pedig fergeteges délalföldi táncház következett, egy igazi csűrdöngölő Hatala Horvát Szuzanna koreográfiájával.
Az iskola bízik abban, hogy ezzel a rendezvénnyel is hozzájárult ahhoz, hogy a csantavéri gyerekek mind többet megtudjanak múltjukról, gyökereikről, ne csak célt és utat mutassanak nekik, hanem a régmúltról is lerántsák a leplet, hogy tudják honnan származnak, és milyen életet folytattak elődeik.