Kamasznak áll a világ

Nemrég csöppentem bele ebbe az elég furcsa világba. Kamasz lettem.

A szerelem, amely bennem élt, csodálatos érzés volt addig, amíg viszonozták. Egyszerűen csak eltiportak a kedvességem és odaadásom miatt. Két éven át, mint az évszakok, ide-oda változtak közöttünk a dolgok… És végül vége lett. Ekkor kezdtem rájönni, hogy az életben rengeteg a csalódás. Értem én azt is, hogy a szerelem hiánya majd elmúlik, de én a szenvedésről beszélek, amelyet átéltem ez alatt az idő alatt: a homály, a vakság, ez az egész csak téboly volt a számomra. A reménytelent próbáltam kergetni, eredménytelenül. Kezdtem erősebb személyiség lenni.  A nárcizmusom csak álarc, színészkedés. Ezt sokan nem is értik, de így a jó. Próbálom megóvni a lelki világom, építkezés alatt áll egy szörnyű lavina után. Nem vagyok az a fajta kamasz, aki feladja, cigizik és belemenekül a sötétbe. Harcolok az utolsó leheletemig. Most már én diktálok. Van szavam a nincsre, és megvalósítom a lehetetlent. Nem a szívem vezet, hanem az eszem. A beszélgetéseket is előre eltervezem, hogy nem lepjenek meg. Mindenki, aki rosszat akar nekem, azt hiszi, előttem jár egy lépéssel, de közben lemaradt kettővel. Ezenkívül itt vannak a bulik, a csajok, akikkel kalandozhatok, viccek, haverok, partik ezerrel. Emellett persze szorítok egy kis helyet az iskolának és a tanulásnak is.

Mondhattok bármit, én csak nevetek, és egyre feljebb megyek, mert nincs lehetetlen.

Berki Martin, 8. osztály, Szervó Mihály iskola, Padé

* * *

Tavaly kezdődött minden.

Egészen rendes, jó tanuló voltam. Szerettem olvasni, tanulni és házi feladatot írni. De lassan rájöttem, hogy többé nem szeretek semmit. Nem szeretem az iskolát, a tanárokat, a tanulást. Azt tettem, amihez csak kedvem volt. Néha tiszteletlen voltam az idősebbekkel és rossz osztályzatokat kaptam az iskolában. A jó gyerekből rossz gyerekké váltam. Sokszor panaszkodtak rám, kiabáltak velem, hogy ez így nem lesz jó. Én is tudtam, hogy rossz vagyok, de akkor ez nem érdekelt. Elkezdődött az idei tanév, a nyolcadik osztály.  Kezdtem érezni a rosszaságom következményeit. A tanárok, a szüleim és mindenki más rossz szemmel nézett rám. Úgy éreztem, mindenki ellenem van. A haverokkal hülyültünk tavaly, nem tanultunk, és ez lett belőle. Rájöttem. Furdalt a lelkiismeret, hogy a szüleim és az emberek már nem szeretnek. Ekkor eldöntöttem, visszaállok a régi kerékvágásba. Megpróbálom összeszedni magam. Bocsánatot kértem a szüleimtől, hogy így elhanyagoltam a tanulást. Ekkor ők elkezdtek nevetni. Megkérdeztem tőlük, hogy miért nevetnek. De csak annyit mondtak:

– Már látszik, hogy nem vagy kamasz.

Én mosolyogva így válaszoltam:

– De én még kamasz vagyok, csak jobb belátásra tértem. Bulizhatok továbbra is, csak a tanulást komolyabban kell vennem, meg a tiszteletet, és még sok más dologban változnom kell.

Ekkor a szüleim arca komollyá vált. Egyrészt igazuk volt, kezdtem a kamaszságot magam mögött hagyni. Ezt sok tanár is észrevette, már másképp viszonyultak hozzám.  A kettesekből négyesek, majd ötösök lettek.

Így lettem én a jó fiúból kamasz, majd a kamaszból jobb fiú. Szerintem megérte kamasznak lenni, mert a javamra nagyon sokat változtam.

Győrfi Dániel, 8. osztály, Szervó Mihály iskola, Padé

* * *

Elég nehéz a kamaszok élete. Az a sok tanulás teljesen kikészíti az embert.

Mint minden kamasznak, nekem is sok konfliktusom van a szüleimmel. Legfőképp anyukámmal, mivel vele élek. Minden tini ismeri azt az érzést, mikor a szülőnek semmi sem felel meg. Ha nem segítesz a ház körüli teendőkben, akkor lusta vagy, és nem vagy tekintettel arra, hogy ők mennyit dolgoznak. Ha segítesz, és véletlenül valamit rosszul csinálsz, akkor az a baj, hogy csak hátráltatod őket. Az én helyzetem különbözik a többi kamaszétól, mert a szüleim elváltak. Ha hétvégén szeretném meglátogatni apukámat, édesanyám rögtön hisztizik. Idézem a szavait: „Mert te apádat jobban szereted! Ő mindent megenged. Te sosem becsülöd azt, amit én teszek érted. Mindig menekülsz a munka elől, ha valamiben segíteni kell…” Ilyenkor inkább nem válaszolok, mert nagyon csúnyán összevesznénk. És ez még nem elég. A nehéz iskola és a szülőkkel való veszekedések mellett ott van az a fránya szerelem is. Az érzés, amikor a fellegekben jársz. A füzeted hátulját az Ő nevével firkálod tele, mindent rózsaszínben látsz, és nem tudsz figyelni a tanárra, mert állandóan csak Ő jár az eszedben. Szörnyű dolog ez a szerelem. A legjobb a kamaszságban a barátság. A barátok mindig ott állnak melletted, és nem hagyják, hogy hülyeséget csinálj nélkülük.

Lehet, hogy nem könnyű a tinédzserek élete, a tanulás és a szülők eléggé megnehezítik. Szerintem mégis ez a legszebb időszak az ember életében.

Hornyák Yvett, 8. osztály, Szervó Mihály iskola, Padé