Az olvasás szerelmese – portré

Vass Rebeka a zentai Stevan Sremac általános iskola November 11. munkaegységének hatodik osztályos tanulója. Egy olvasásnépszerűsítő programon a Városi Könytár munkatársai hívták fel a figyelmemet a kislányra, mondván, napi rendszerességgel megfordul az intézményben, és a gyermekrészlegen lassan az összes könyvet elolvasta már. Kaptunk is a lehetőségen, és megbeszéltünk vele egy találkát, hogy meséljen nekünk kedvenc időtöltéséről – mely sokkal több ennél: igazi szenvedély. És persze példaértékű.
–  Miket olvasol legszívesebben? Vannak kedvenc szerzőid?
– Sok kedvenc íróm van. Mint a legtöbb lány, szeretem Stephenie Meyer könyveit, Marni Batest is, vagy a LOL-sorozatot... A misztikus témájú regényeket kedvelem a legjobban, az izgalmas nyomozásokat. Nemere István regényeit is, amelyekben időutazásokat tesznek a szereplők. De Arany és Petőfi verseit is nagyon szeretem.
– Olvasol újságot is?
– Igen, a Jó Pajtást járatom az iskolában, nagyon érdekesnek találom elejétől a végéig.
– Hogyan indult nálad az olvasás szeretete?
– Nagyon korán elkezdődött, még iskolás korom előtt. Egyszer a nővérem felolvasott egy mesét, és egyből elkezdtem érdeklődni az írott történetek iránt. Magam sem tudom, hogyan, a család sem emlékszik rá, de egyszer csak megtanultam olvasni. Anyukám szerint valahogy ellestem a dolgot. Otthon is elég sok könyvünk van. Ahogy iskolába kezdtem járni, felfedeztem az ottani könyvtárt és a tinédzserkorúaknak szóló irodalmat. Ami ott megtalálható, azt mind elolvastam. Idén lesz két éve, hogy a városi könytárba is beíratkoztam. Itt még mindig találok könyveket, amiket még nem olvastam.
– Milyen gyakran jársz ide?
– Régebben mindennap jöttem, mostanában, mivel sok a tanulnivaló, hetente két-háromszor nézek be. Beleolvasgatok a kötetekbe, aztán kiválasztok ötöt-hatot, amit hazaviszek. Nyáron viszont egy nap alatt is elolvasok ennyit.
– Mit jelent számodra az olvasás elsősorban?
– Azt szeretem benne, hogy magam tudom elképzelni, hogyan néznek ki az emberek, a tájak, mindezt a fantáziámra bízzák, nem úgy, mint a filmek esetében. Nálunk otthon nincs is tévé, se számítógép. Az egész család nagy könyvbarát.
– Gondoltál már rá, hogy az írással is megpróbálkozz?
– Az iskolai fogalmazásokra szinte mindig ötöst kapok, de magánszorgalomból is elkeztem írogatni, van egy füzetem, amiben már tíz oldalt megtöltöttem, ami egy regény eleje...
– És miről fog szólni?
– Három gyerek a pusztában keresi az apját, amikor találkoznak egy vendégszerető nénivel, akinél megszállnak. Eddig jutottam egyelőre, a többit majd menet közben kitalálom.
– Mi szeretnél lenni felnőtt korodban?
– Teljes bizonyossággal tudom, hogy gyerekorvos, mert szeretnék majd gyerekeket megmenteni. Emiatt rá is startoltam a matematikára és biológiára.
– Látsz összefüggést az olvasás, írás szeretete és az egészségügy között?
– Igen. Például Robin Cook is nagyszerű sebész volt, most pedig híres író... Apukám szereti a regényeit, s amikor kikölcsönzöm őket számára, előtte elolvasom a hátsó borítóról a szöveget, hogy tudjam, érdekelni fogja-e.
Rebeka az olvasás mellett szívesen varr babaruhát, és rajzolni is szeret. A kortársainál viszont azt figyelte meg, leginkább az internet érdekli őket. Az osztálytársai sokszor kikapják a kezéből a könyvet és becsapják, mert „idegesíti” őket. Pedig szívesen olvas ott is, amikor nincs más feladata, azt mondja, ezzel a csendes, ám kellemes tevékenységgel nem zavarja az órát. Örülne, ha manapság sokkal többen olvasnának, mivel enélkül az emberek fantáziája el fog sorvadni. A barátaival sem tud az olvasásról beszélgetni. Az anyukájával viszont gyakran szokott, talán ő az egyetlen a családban, aki még nála is többet olvas. Rebi a felnőtteknek szóló irodalom felé is kacsingat már, mivel úgy érzi, a gyerekkönyvek szerzői gyakran lebecsülik olvasóikat. Aztán ha végigolvasta az összes kötetet a könyvtárban? Akkor sem esik kétségbe, azt mondja, akkor kezdi majd az elejétől. Hiszen az igazán jó könyvek nem csak első alkalommal izgalmasak!

Szögi Csaba